Emléktár

                                                           BALATONAKALI ÚTTÖRŐTÁBOR EGYKOR

A táborozók élményekkel gazdagodva tértek haza Akaliból. A Balaton, a fürdés, a strand, a sok-sok játék, nagy kaland az egykori táborozók, ma már felnőttek szívében szép emlék maradt. 1990 nyarán, a rendszerváltozás után már nem úttörőtáborban, hanem a kerület üdülőtáborában búcsúztam a táborvezetéstől. A tábor élete is megváltozott. Megszűntek az úttörőformaságok, a zászlófelvonás és levonás, a parancshirdetés, a vigyázzállás stb. Bár kötetlenebb lett a tábori program, a gyerekek számára továbbra is kellemes szórakozást, kikapcsolódást biztosított. Táborvezetésem óta sok év telt el. Azonban a tíz nyáron eltöltött egy-egy hónap Akaliban életem szép emlékei közé tartozik. A képgalériában láthazó fotók is erre emlékeztetnek.

                                                            ÚTTÖRŐTÁBORI FOTÓGALÉRIA AZ 1980-AS ÉVEKBŐL

                                        50 ÉVE LETTEM  IGAZGATÓ BUDATÉTÉNYBEN

50 évvel ezelőtt, 1976 nyarán lettem igazgató a budatétényi - ma már nem létező - 6. számú általános iskolában.  A családi házas környezetben álló intézmény a kerület kisebb iskolái közé tartozott, a tanulók létszáma 220 körül mozgott.  1945 előtt az iskola helyén az Isteni Ige Társaságának (verbitáknak) a missziósháza állt. Az államosítás után a missziósoknak ki kellett költözni az épületből, amelyben általános iskolai oktatás kezdődött. Az 1960-as évek végén az épületet rossz állaga miatt le kellett bontani. Helyén ERDÉSRT szendvicspaneles típusú faépületet emeltek. Az 1972/73. tanévben kezdődött meg az oktatás az új iskolában. 8 szaktanterem, 1 előadóterem és 1 műhely állt a gyerekek és a pedagógusok rendelkezésére. Napközis helyiség, ebédlő, könyvtár, elegendő szertár, tornaterem hiányzott. 1978-tól az intézmény mellett felépült új Kisegítő iskola tornatermét iskolánk is használhatta, s a napközisek ebédeltetése is a szomszéd iskola tágas ebédlőjében történt. A nagy udvar és a sportpálya kedvező lehetőséget nyújtott sportolásra és szabadidős tevékenységre.

Igazgatói megbizatásom első tanévében több problémát kellett megoldanunk. 1976 szeptemberére elkészült a Bartók Béla lakótelep általános iskolája, az intézmény történelme azonban tragédiával kezdődött. Gázrobbanás történt, s az épület egy része romba dőlt. A tanításra váró osztályokat szétosztották a kerületben. Mi az 1. és 2. osztályokat fogadtuk be, ami iskolánk munkáját is befolyásolta. Át kellett állnunk a teljes váltakozásra, mely a családok életét is megnehezítette. Az 1977/78. tanévben, a Bartók iskola osztályainak elköltözése után, visszaálltunk a szaktantermi, délelőtti oktatásra. Néhány év alatt megszépült az iskola, javultak az oktatás feltételei. Korszerűsítettük napközi otthonunk berendezéseit. Új ruhatári szekrényekkel kulturált ruhaelhelyezést biztosítottunk a gyerekek számára. Új szertári polcokat vásároltunk a gyakorlati és kémia szertár részére, a balesetveszélyes termekben felújítottuk a PVC- padlót. Kiépítettük az iskola belső hangosítását. Szebbé tettük a nagy és a hátsó zsibongót, melyet a gyerekek megszerettek, és több kedvelt program helyszíne lett (karácsony, szilveszter, farsangi bál, vetélkedő stb.). Tanulóinknak szépen berendezett csapototthont, klubszobát adtunk át, ahol sok raj- és osztályprogram történt, én például nyolcadikosok klubját tartottam  itt.  Az 1980-as évek elejére sikerült lebontatni a régi iskolaépület megmaradt, balesetveszélyes részét, mely az iskola környékét is csúfította.  A régi, omladozó kerítést társadalmi munkával elbontottuk, s az iskolát új kerítéssel vettük körül. 

17 fős tantestületünk kiváló pedagógusai közé tartozott Magyar Józsefné, Szakay Béláné, Bakó Lászlóné tanítónők, Bujdosó Katalin matematika-tanárnő, Márkus Sándorné történelem-tanárnő, Olekszik Melinda kémia-matematika szakos tanárnő, Felck Ervin tornatanár, csapatvezető. Sajnos Bujdosó Katalin és Márkus Sándorné hamar eltávozott  iskolánkból. Utóbbi az Apáczai Csere János Gimnázium tanára lett. Fiatalodott is a testület. Új és lelkes tanítók, tanárok erősítették az iskola munkájátz: Berán Anna, Mike Zsuzsa, Tábori Éva, Toma László, Borzsák Zoltánné. A tanulmányi munkában az alsós osztályok teljesítménye jobb volt, mint a felsősöké. Matematikából kerületi szinten is jól telesítettek. 1978 tavaszán a kerületi felmérésen a 3. osztályosok 71%-os teljesítménye a harmadik legjobb  eredmény lett. A 4. osztályosok 75%-os eredménye pedig a 2. legjobb volt. A tornaterem felépülésével a testi nevelés feltételei is javultak. Ennek bizonyítéka, hogy tanulóink 1979-ben a kerületi sportversenyen   már több első helyezést is elértek. Sőt! A leány kézilabdacsapat a budapesti versenyen 5. lett. Dr. Szentkúti Kornél énektanárunk  lelkes munájának eredményeként a kerületi kulturális szemlén iskolánk kamarakórusa első helyezést ért el. Az úttörőcsapatban működött egy tűzoltó szakkör, mely  a budapesti versenyen a 2. helyezést nyerte el.

A Felck Ervin vezetésével működő úttörőcsapattal közös tanulmányi versenyt hirdettünk és emlékplakettet alapítottunk. Balatonakaliban, a kerület nyári táborában évente 30-40 tanulónk vett rész, s NDK-beli cseretáborozást is szerveztünk. A csapat által irányított ügyeleti gárda segítette a pedagógusok munkáját. Az úttörőtanács-elnökök közül kiemelkedett Rostássi Ildikó és Kincses Katalin munkája. Mindketten határozottak, jó szervezezők voltak, akiket társaik elfogadtak, hallgattak rájuk. Talán nem véletlen, hogy mindketten pedagógusok lettek. Ildikó tanító, a Bartók Béla iskola tanítónője lett, Katalin történelemtanár, 2020-tól a Budai Nagy Antal Gimnázium igazgatója. Természetesen nem csupán rájuk emlékszem. Most, hogy e visszaemlékezést írom, a képeket nézegetem, több név és arc is beugrik: Olasz Ági és Éva, Varga Kriszti, Tauzin Kriszti, Balogh Juli és Vera, Naszály Zoli, Dolhay Eszter, a Raffael gyerekek, Andrásik Ildi, Eisner Tibi, Kincses Anikó és mások. 50 év, fél évszázad múltán, családos felnőttként sokan emlékeznek még egykori iskolájukra, nevelőikre, igazgatójukra. 2021-ben, amikor helytörténeti munkámért kerületi elismerésat kaptam, 35 gratuláció érkezett tőlök. Megtisztelő, örömteli érzés volt. Van, aki szigorú történelemtanárként gondol rám, van, aki a közös kézilabázásokra, a Dindi diri diszkókra, a jó programpokra, bulikra  emlékszik. Az elrepült évek vissza sose térnek, de az emlékek szívünkben tovább élnek. Az egykori iskolát, kollégáimat, tanítványaimat idézik a fotógalériában látható képek.