Dindi István nagytétényi helytörténész vagyok. Közel húsz éve foglalkozom  lakóhelyem múltjának kutatásával. Nyolc kiadott könyvemben sok-sok forrás, dokumentum segítségével mutattam be Nagytétény több száz éves, a római kori Camponától a 20. század végéig történt fontos és érdekes eseményeit. Az egykori dokumentumok, archív fotók Nagytétény múltjának néma tanúi.  Az elmúlt századok több forrásának a bemutatására vállalkozom új könyvemben. Ezek megismerésével, olvasásával az érdeklődők közvetlen, első kézből eredő kapcsolatot teremthetnek múltunkkal, elődeink életével. Weblapomon a könyvben szereplő több száz korabeli dokumentum, forrás közül olvasható néhány.

Ezen az oldalon a 19. és a 20. század dokumentumaiból válogattam. A 18. század néhány érdekes forrása a kezdőlapon található.


                                                                        19. SZÁZADI DOKUMENTUMOK, FORRÁSOK 

A 19. századi források közül először Rosty Albert tétényi nemes nyilatkozata olvasható, aki a reformkorban nem értett egyet a nemesi kiváltságokkal, azt igazságtalannak tartotta. 1844-ben, lemondva a községben lévő birtokainak adómentességi kiváltságáról, arra kéri a megyei adóhivatalt, hogy őt az adózók sorába iktassák.

Az 1848/49-es szabadságharc ezredese, Zámbelly Lajos a világosi fegyverletétel után az olmützi várbörtön foglya lett. Itt kezdte el írni a szabadságharc eseményeiről szóló memoárját, melyben a községünk határában, 1849. január 3-án zajlott csatáról is beszámolt:

Zámbelly Lajos idős korában Nagy-Téténybe költözött, s Etelka lányánál lakott az Ó-utca 21-ben. Szerényen, visszavonultan élt, betegeskedett.  1895-ben meglátogatta őt legjobb barátja, Degré Alajos író, a szabadságharc egykori századosa. A látottak megdöbbentették:

Zámbelly Lajos még hat évet élt. 1901. február 6-án halt meg. A község temetőjében kísérték utolsó útjára. A nagytétényi temető felszámolása után az ezredes földi maradványait a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben helyezték örök nyugalomra. Sírját 2004-ben védetté nyilvánították.

Milyen volt Térény a 19. században? Galgóczy Károly 1877-ben megjelent Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye monographiája" című munkájának harmadik kötetében ez olvasható róla:

Tétény virágzó szőlőkultúráját az országosan fellépő filoxéra az 1880-s ésvek második felében tönkretette. A községben 1873-ban még 934 katasztrális hold volt a szőlőterület nagysága, 1895-ben már csak 103.  A képviselő-testület több alkalommal is tárgyalt a szomorú helyzetről, a kipusztult szőlők pótlásáról. Részlet két képviselő-testületi ülés jegyzőkönyvéből:

A község híres szőlőkulturáját azonban nem sikerült megújítani. Néhány év múlva majd az őszibarack szerez ismét hínevet Nagytéténynek.

                               Az itt látható térkép Nagy-Tétény 19. századi területének egykori elnevezéseit mutatja be:

A 19. század második felétől a községben felgyorsult a magyarosodás folyamata. Ennek egyik bizonyítéka olvashazó a Budapesti Hírlap 1885. július 3-án megjelent számában:

A községi feladatok közös költségeinek munkával való megváltásának eszköze ezekben az években a közmunka volt. Ezekről évente a közgyűlés határozott. Ugyancsak a képviselő-testület döntött Tétény kocsmáinak működéséről.

Károly János a Kiegyezés évében, 1867-ben lett Tétény plébánosa, majd esperese. Ráckevén született 1834-ben. 1855-ben szentelték pappá. Hét évig Nádasdy Lipót gróf agárdi birtokán adminisztrátorként a család levéltárának rendezésével foglalkozott. 1868-ban az esperesi iskolák felügyelője lett. Tagja volt a magyarországi műemlékek bizottságának, s a magyar történelmi társulatnak. Kiemelkedő szerepet vállalt a még túlnyomórészt német anyanyelvű tétényi lakosság magyarosításában. Arra buzdította a tanítókat és lelkészeket, hogy a hazai történelem tanítását saját falujuk történetének megismertetésével kezdjék. Ő is ezt tette. Részletek az 1868-ban tartott egyházlátogatási vizsgálat (canonica visitatio) jegyzőkönyvéből:

Károly Jánost 1855-ben kanonokká nevezték ki, s egyúttal a székesfehérvári papnevelő-intézet igazgatója és tanára lett. Így búcsúzott a tétényi hívektől: "Neveljétek jóra, nemesre gyermekeiteket, a vallásos élet lángjait kapcsoljátok össze a haza iránti szeretettel.... Ti tudjátok kedves híveim, mily gonddal ápoltam bennetek a hazaszeretet érzését, s mint buzdítottalak az édes hazai nyelv felkarolására. Isten áldjon meg azért, hogy szavaimat meghallgattátok, s hogy a hazai nyelvünket magatok is, de különösen gyermekeitek örömmel beszélik!"                                                                                                                                                                                                                1898-ban nagypréposttá és püspöki helynökké léptették elő. A drivesti címzetes püspöki méltóságot 1902-ben nyerte el. Mint egyházi szónok országos hírnévre tett szert. Öt kötetben megírta Fejér vármegye történetét. Monográfiája a hazai történetírás egyik legkiemelkedőbb alkotása.

A 20. század első két évtizede

1873-ban az akkor még Tétényhez tartozó Kistétény 614 lakosa úgy döntött, hogy Tétényből kiválva Kistétény néven önálló községgé válnak. Településünk is ebben az évben változtatta meg nevét, s felvette mai elnevezését, de ekkor még a jelzőt külön írták, s a Nagy-Tétény írásmódot használták. A 20. század elején döntöttek a Nagytétény név hivatalossá tételéről.

Charousek Rezső zseniális magyar sakkmester 1895-ben telepedett le Nagy-Tétényben. Nemzetközi sakkversenyeken kétszer első, kétszer második helyezést ért el. Legyőzte a világbajbok Laskert is.  Az akkor még gyógyíthatatlan betegsége miatt fiatalon, 26 éves korában, 1900. április 18-án halt meg.  Sírja és síremléke a község temetőjében volt.  Ma a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben van.

Vegyes házasság kötésekor a nem katolikus vallású jegyesnek ilyen nyilatkozatot kellett tenni ezekben az években:

Az 1908-ban átadott községháza építéséről több alkalommal is tárgyalt a közgyűlés:

Majdnem egy évtizedig tartó tárgyalások után 1909. április 24-étől a Helyiérdekű Villamosvasút (HÉV) Nagytétényig közlekedett. Hamar nagy forgalma lett, a szerelvények zsúfoltan közlekedtek, s más problémák is megjelentek. Drága tarifájával és hiányosságaival éveken át foglalkozott a képviselő-testület és a sajtó.

Dr. Borovszky Samu történész, az MTA levelező tagja szerkesztésében a "Magyarország vármegyéi és városai" sorozat részeként  1910-ben megjelent Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye monográfiában ez olvasható Nagytétényről:

Petri Mór királyi tanfelügyelő 1910 februárjában meglátogatta a római katolikus elemi fiúiskolát és szomorú tapasztalatairól levélben tájékoztatta Prohászka Ottokár székesfehérvári püspököt.

A község két elemi iskolájáról és a Fehér Kereszt árvaházról az alábbi cikk jelent meg a Budafok-Tétény Lapok 1909. decemberi számában:

A lakosság anyanyelv szerinti megoszlását, illetve a magyarul tudók arányát tekintve 1900 után nagy mértékben csökkent a német anyanyelvűek aránya a községben. 1910-ben az itt élők 72,4%-a már magyar anyanyelvű volt, s a lakosság 87,9%-a már tudott magyarul. Ennek ellenére a katolikus templomban a szentmisén a prédikáció és az éneklés nyelve kizárólag német volt.

Nagytétény 1910. március 15-i ünnepségéről a Budafok-Tétény Lapok március 20-i számában ez olvasható:

1912-ben elhunyt Téttry József plébános. A Rudnyánszky kegyúri család a martonvásári plébánosnak adományozta a "nagytétényi plébániai javadalmat", melyről levélben értasítették Ferschich Jánost.

A Nagy Háború idején a képviselő-testületnek komoly gondot jelentett a lakosság ellátása, az élelmiszerek beszerzése.

Több, a háborúval kapcsolatos intézkedész is hoztak.

1915 tavaszán a talaj- és csapadékvíz komoly károkat okozott a községháza környékén élőknek. a Lakosság panasszal fordult az elöljárósághoz és a megyéhez is.

PML IV. 423. b. 7192/1915. sz. irat és térkép

Tétényi Sándor nagytétényi lakost, a világháborúban tartalékos tűzmesterként szolgáló katonát, Horthy Miklós kormányzó vitézzé avatta.