Dindi István nagytétényi helytörténész vagyok. Közel húsz éve foglalkozom lakóhelyem múltjának kutatásával. Nyolc kiadott könyvemben sok-sok forrás, dokumentum segítségével mutattam be Nagytétény több száz éves, a római kori Camponától a 20. század végéig történt fontos és érdekes eseményeit. Az egykori dokumentumok, archív fotók Nagytétény múltjának néma tanúi. Az elmúl századok több forrásának a bemutatására vállalkozom. Ezek megismerésével, olvasásával az érdeklődők közvetlen, első kézből eredő kapcsolatot teremthetnek múltunkkal, elődeink életével.
Először a templom felszentelése (1755) utáni 1759-ben készült egyházlátogatási jegyzőkönyv részlete olvasható el.
A felszentelés napján, 1755. október 5-én Rudnyánszky József okiratba foglalta a család kegyuraságát:
- 1720-ban az országban összeírták a jobbágyok és zsellérek adatait. Az itt látható dokumentum az összeírás egyik oldala, mely a tétényi jobbágyok és zsellérek adatait tartalmazza.
A 18. század elejéről két érdekes dokumentum következik. Az első Száraz Györgyé, akinek a nevéhez Tétény benépesítése és a mai kastély elődjének felépítése fűződik. A második Bél Mátyás híres földrajz- és történelemtudós leírása a Bécsben 1737-ben megjelent "Az új Magyarország történeti-földrajzi ismertetése" című munkájának harmadik kötetében
A 18. század két híres tétényi asszonyának dokumentumaiból olvashatók részletek. Száraz Julianna, báró Rudnyánszky József felesége időskori feljegyzéseiben életéről és a kastély építéséről ír. Daróczy Katalin, Száraz György felesége végrendelete gyermekei számára készült.
Téténynek ékessége
Dugonics András piarista szerzetes, író 1766-ban meglátogatta a Rudnyánszky családot. Megtekintette, s megcsodálta a felépült kastélyt, a plébániatemplomot, azok pompáját, s kedvet kapott arra, hogy a látottakat verses munkával tisztelje meg. Öt részre tagolt, 257 versszakos költeményében a kastélyról (a szobák remek berendezéséről, drága himzéseiről), a park pompájáról, a kastély körül elterülő erdőről, a borospicéről és a Szűz Mária tiszteletére felépült templomról írt dicsőitő sorokat. Néhány versszak olvasható e hosszú költeményből:
A 19. századi források közül először Rosty Albert tétényi nemes nyilatkozata olvasható, aki a reformkorban nem értett egyet a nemesi kiváltságokkal, azt igazságtalannak tartotta. 1844-ben, lemondva a községben lévő birtokainak adómentességi kiváltságáról, arra kéri a megyei adóhivatalt, hogy őt az adózók sorába iktassák.
Az 1848/49-es szabadságharec ezredese, Zámbelly Lajos a világosi fegyverletétel után az olmützi várbörtön foglya lett. Itt kezdte el írni a szabadságharc eseményeiről szóló memoárját, melyben a községünk határában, 1849. január 3-án zajlott csatáról is beszámolt:
Zámbelly Lajos idős korában Nagy-Téténybe költözött, s Etelka lányánál lakott az Ó-utca 21-ben. Szerényen, visszavonultan élt, betegeskedett. 1895-ben meglátogatta őt legjobb barátja, Degré Alajos író, a szabadságharc egykori századosa. A látottak megdöbbentették:
Zámbelly Lajos még hat évet élt. 1901. február 6-án halt meg. A község temetőjében kísérték utolsó útjára. A nagytétényi temető felszámolása után az ezredes földi maradványait a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben helyezték örök nyugalomra. Sírját 2004-ben védetté nyilvánították.
Milyen volt Térény a 19. században? Galgóczy Károly 1877-ben megjelent Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye monographiája" című munkájának harmadik kötetében ez olvasható róla:
Tétény virágzó szőlőkultúráját az országosan fellépő filoxéra az 1880-s ésvek második felében tönkretette. A községben 1873-ban még 934 katasztrális hold volt a szőlőterület nagysága, 1895-ben már csak 103. A képviselő-testület több alkalommal is tárgyalt a szomorú helyzetről, a kipusztult szőlők pótlásáról. Részlet két képviselő-testületi ülés jegyzőkönyvéből:
A község híres szőlőkulturáját azonban nem sikerült megújítani. Néhány év múlva majd az őszibarack szerez ismét hínevet Nagytéténynek.
Az itt látható térkép Nagy-Tétény 19. századi területének egykori elnevezéseit mutatja be:
A 19. század második felétől a községben felgyorsult a magyarosodás folyamata. Ennek egyik bizonyítéka olvashazó a Budapesti Hírlap 1885. július 3-án megjelent számában:
A községi feladatok közös költségeinek munkával való megváltásának eszköze ezekben az években a közmunka volt. Ezekről évente a közgyűlés határozott. Ugyancsak a képviselő-testület döntött Tétény kocsmáinak működéséről.
Károly János a Kiegyezés évében, 1867-ben lett Tétény plébánosa, majd esperese. Ráckevén született 1834-ben. 1855-ben szentelték pappá. Hét évig Nádasdy Lipót gróf agárdi birtokán adminisztrátorként a család levéltárának rendezésével foglalkozott. 1868-ban az esperesi iskolák felügyelője lett. Tagja volt a magyarországi műemlékek bizottságának, s a magyar történelmi társulatnak. Kiemelkedő szerepet vállalt a még túlnyomórészt német anyanyelvű tétényi lakosság magyarosításában. Arra buzdította a tanítókat és lelkészeket, hogy a hazai történelem tanítását saját falujuk történetének megismertetésével kezdjék. Ő is ezt tette. Részletek az 1868-ban tartott egyházlátogatási vizsgálat (canonica visitatio) jegyzőkönyvéből:
Károly Jánost 1855-ben kanonokká nevezték ki, s egyúttal a székesfehérvári papnevelő-intézet igazgatója és tanára lett. Így búcsúőzott a tétényi hívektől: "Neveljétek jóra, nemesre gyermekeiteket, a vallásos élet lángjait kapcsoljátok össze a haza iránti szeretettel.... Ti tudjátok kedves híveim, mily gonddal ápoltam bennetek a hazaszeretet érzését, s mint buzdítottalak az édes hazai nyelv felkarolására. Isten áldjon meg azért, hogy szavaimat meghallgattátok, s hogy a hazai nyelvünket magatok is, de különösen gyermekeitek örömmel beszélik!" 1898-ban nagypréposttá és püspöki helynökké léptették elő. A drivesti címzetes püspöki méltóságot 1902-ben nyerte el. Mint egyházi szónok országos hírnévre tett szert. Öt kötetben megírta Fejér vármegye történetét. Monográfiája a hazai történetírás egyik legkiemelkedőbb alkotása.
A 20. század első két évtizede
1873-ban az akkor még Tétényhez tartozó Kistétény 614 lakosa úgy döntött, hogy Tétényből kiválva Kistétény néven önálló községgé válnak. Településünk is ebben az évben változtatta meg nevéz, s felvette mai elnevezését, de ekkor még a jelzőt külön írták, s a Nagy-Tétény írásmódot használták. A 20. század elején döntöttek a Nagytétény név hivatalossá tételéről.
Charousek Rezső zseniális magyar sakkmester 1895-ben telepedett le Nagy-Tétényben. Nemzetközi sakkversenyeken kétszer első, kétszer második helyezést ért el. Legyőzte a világbajbok Laskert is. Az akkor még gyógyíthatatlan betegsége miatt fiatalon, 26 éves korában, 1900. április 18-án halt meg. Sírja és síremléke a község temetőjében volt. Ma a Ffiumei úti Nemzeti Sírkertben van.
Vegyes házasság kötésekor a nem katolikus vallású jegyesnek ilyen nyilatkozatot kellett tenni ezekben az években:
Az 1908-ban átadott községháza építéséről több alkalommal is tárgyalt a közgyűlés:
Majdnem egy évtizedig tartó tárgyalások után 1909. április 24-étől a Helyiérdekű Villamosvasút (HÉV) Nagytétényig közlekedett. Hamar nagy forgalma lett, a szerelvények zsúfoltan közlekedtek, s más problémák is megjelentek. Drága tarifájával és hiányosságaival éveken át foglalkozott a képviselő-testület és a sajtó.
