A Száraz-Rudnyánszky család viszályokkal, tragédiákkal sújtott élete

Száraz György 1710 köröl feleségül vette Daróczy István leányát, Lasztóczy László özvegyét, Daróczy Katalint, s egyben Tétény megvásárlásával megszüntette a bizonytalan birtokjogot. A házaspár megkezdte a gazdálkodást a településen, valamint a szinte lakatlan falu újjáépítését. Száraz György heves vérmérsékletű, szangvinikus, határozott, szókimondó, kemény ember volt, aki nagy szorgalommal, kitartással, tudással és gazdasági ismeretekkel rendelkezett. Karrierje során királyi személynök és kancelláriai tanácsos lett, s megkapta a bárói rangot. Gróf Grassalkovich Antalhoz munkakapcsolat és szoros barátság fűzte. Daróczy Katalin tüzes, talpraesett, ravasz, anyagias, és a pompát kedvelő, sokoldalú asszonyként irányította második férjét. A házaspár sikeres gazdálkodásának eredményeként Tétényen kívül több más birtokot is megszereztek, a a betelepített német családokkal a faluban is megindult az élet. 1720 és 1730 között újjáépítették a gótikus várkastélyt. A házaspárnak aránylag kevés gyermeke született. Legidősebb fiúk, a Grassalkovich barátság lapcsán az Antal nevet kapta. Az elsőszülöttségi jog alapján ő lett volna az örökös, de testi hibája miatt a piarista rendbe adták, ahol felvette a pater Georgikus nevet. Családja számára megszűnt létezni, mintha nem is lett volna. A családfa ágazatai közé fel sem vették. Antalt három leány lövette: Julianna, aki 1717-ben született, Erzsébet, Anna-Mária, s végül Tamás, a fiúörökös. Ő azonban kilenc éves korában még nem tudott beszélni, később pedig ön- és közveszélyes beteg lett, aki félelemben tartotta környezetét. 1733-ban váratlanul meghalt a még életerős Száraz György. Katalin megint özvegy lett. Átvette a birtok irányítását, és hatékonyan gazdálkodott. A család továbbra sem szűkölködött semmiben.

A Grassalkovich Antallal való barátság azonban megromlott, amikor a gróf fiatal, vagyontalan nyitrai rokonát, Rudnyánszky Józsefet eljegyeztette a még szinte gyermel Juliannával. Daróczy Katalin ellenezte a házasságot, s amikor az - a gróf akaratának megfelelően - mégis megtörtént, annyira megharagudott, hogy minden kapcsolatot megszakított leányával. Julianna időskori feljegyzései szerint "minden kegyelmet megvont tőlem, és teljességgel megfeledkezett rólam. Még csak mindennapi ruházatomtól is megfosztott." Az ifjú házaspárra nehéz évek vártak. A kitagadás idején Dukán, Grassalkovich egyik átengedett birtokán éltek, a gróf állást is szerzett férjének. Rudnyánszky szerény hivatali fizetéséből épp csak el tudta tartani feleségét, még cselédre sem tellett pénzükből. Julianna férje szűkös jövedelmét - már négy gyermekkel - munkával gyarapította. Úgy enyhített anyagi gondjaikon, hogy kenyeret sütött, azt Vácra vitte és ott eladta.

Ezalatt Daróczy Katalin fényűzően töltötte özvegy éveit. Pesten is vásárolt házat, melyet drága bútorokkal rendezett be. Időnként Tétényben, máskor Pesten tartózkodott. Szobáit mindkét helyen szobrokkal, képekkel és egyéb drága dolgokkal díszítette. Ruhatára tele volt az akkor divatos magyar, francia és bécsi ruhákkal. Szeretett zenélni. Pesten és a tétényi kastélyban is volt klavikordja (a zongora elődje).  Harmadszor is megázasodott. Tabajdon titokban férjhez ment Vajay Lászlóhoz. A családnak nem tetszett a frigy, s agggodalommal fogadták azt. 1739-ben Erzsébet nevű lánya, Katalin beleegyezésével, báró Újházy László felesége lett, s az ifjú házasok komoly hozományt kaptak. Anna-Mária nevű leánya viszont engedélye nélkül rossz házasságot kötött, őt kitagadta az örökségből. Katalin 1741-ben már gyengélkedett, s betegsége egyre súlyosabb lett. Rudnyánszkyék Pestre költöztek, s Julianna gyakran éjjel-nappal ápolta édesanyját. Feljegyzései szerint "Gyakorta férjem akarata ellenére is éjszakákon anyámnak udvaroltam, mivel éjszakáról éjszakára nyughatatlan lévén fájdalmai miatt." Daróczy Katalin kiengesztelődött, haragja megszűnt Julianna férje ellen.  1743-ban húnyt el, nem sokkal múlhatott 40 éves. Halála után férje, Vajay László gazdálkodhatott vagyona egy kis részén. A birtok nagy részét, mintegy 10.000 holdat Rudnyánszky József és Száraz Julianna örökölte. A képeken Száraz György és a barokk kastély egyik szobájának  falképén klavikordja előtt ülő Daróczy Katalin látható.

A házaspár Tétényben a birtokot rossz állapotban találta. Az országot sújtó pestisjárvány a falut sem kímélte. Julianna feljegyzése szerint "azon pestis alkalmatosságával a község úgy kihalt, hogy alig maradt 10 vagy 13 lakóháznál, ..... s a jobbágyság is kihalt." A házaspár újabb betelepítésekkel, magyar jobbágyokkal és zsidó családokkal pótolta a lakosságot. 1778-ban már 593-an éltek Tétényben. Száraz Julianna édesapjához hasonlóan kiváló gazdasági képességekkel rendelkezett, de a birtok kezelését férjére bízta. Rudnyánszky Józsefet is jó gazdasági érzék és szorgalom jellemezte. Újabb birtokok vásárlásával gyarapította a család vagyonát. Míg ő a birtok növelésével foglalkozott, Julianna szarvasmarhákat árult, felvásárolta a parasztok boraitt, s azt bérelt vagy sajár kocsmájában árusította. Közben 16 gyermek édesanyja lett. Megkezdték a Száraz-kastély átépítését, mely 1751-ben már lakható lett. Száraz Tamás, a jog szerinti örökös ön- és közveszélyessége miatt, s a Rudnyánszky gyerekek védelme érdekében a kastélyt, a belső udvart és a kertet magas kerítéssel elkülönítették, elválasztották egymástól. Tamás 1771-ben halt meg, ezután a család Paksy ága megtámadta Rudnyánszkyékat a volt törvényes örökös birtokrészének megszerzéséért, a pert azonban elvesztették. A barokk kastély 1766 körül nyerte el mai formáját. A férj sikeres vállalkozásai és Julianna munkájának bevételei hozzájárultak a tétényi és más (például a tabajdi, a dukai) kastélyok, a tétényi, a dukai, a pentelei templom és a tétényi plébánia építéséhez. Rudnyánszky József építkezései és más érdemei elismerést nyertek az udvarban. A hétszemélyes tábla bírája, királyi táblai ülnök, aranysarkantyús vitéz lett, s Mária Terézia 1773-ban bárói címmel jutalmazta őt és gyermekeit.

Rudnyánszky József, a 18. század második felének földesuraihoz hasonlóan, kiméletlenül bánt a parasztokkal. A tétényi jobbágyokat egyre súlyosabb robotkövetelésekkel sújtotta. Gondjaik enyhítése érdekében benyújtott kérelmeiket válaszra sem méltatta. 1766 tavaszán a jég elverte a szőlőket. A természeti csapás miatt súlyos helyzetbe került parasztok megsegítése helyett Rudnyánszky újabb követelésekkel állt elő. A község egyezkedni próbált, a földesúr azonban hajthatatlan maradt. A konfliktus zendüléshez, az úgynevezett tétényi tumultushoz vezetett. Erről egy másik alkalommal részletesen beszámolok majd. A zendülés után Mária Terézia levélben megfeddte Rudnyánszkyt, s felszólította, "hogy ezentúl ne dühösödjék jobbágyaival szemben".

A Rudnyánszky gyerekek neveléséről, rangjuknak megfelelő életéről jómódban élő szüleik nagyvonalúan gondoskodtak. A házaspárt szorgalmas munka, a birtok, a család jövedelmének gyarapítása, a megszerzett vagyon megbecsülése jellemezte. Felnőtt fiaik közül néhányan nem örökölték e nemes tulajdonságokat. Nem érdekelte őket a munka, a birtok irányítása, növelése, csak azok jövedelme, s annak elköltése. Elek, György és Ignác drága pénzen vett katonai rangjukat, hivatalukat elhagyták, Pesten és Bécsben fényűző életmódot folytatva rengeteg adósságot halmoztak fel, kínos ügyekbe keveredtek. Amikor megcsappant a családi támogatás. megzsarolták szüleiket. Adósleveleket hanisítottak apjuk aláírásával, s fosztogatták a családi levéltárat. A 18. században a levéltár fontos szerepet töltött be a birtokos családok életében, a jogbiztonságot jelentették az ott őrzött iratok. Telekkönyvek akkor még nem léteztek, a birtokok tulajdonjogát csak oklevelekkel lehetett bizonyítani. Ezt felismerve a fiúk gyakran tisztességtelenül elemeltek iratokat a családi levéltárból. Ignác például édesapja egyik perének fontos iratait csak 70 aranyért adta vissza. Elek az ellopott iratokért darabonként 500 pengőt követelt. A fiúk sok bánatot, szomorúságot okoztak szüleiknek. Rudnyánszky József szélütést kapott, 1773-tól egyre többet betegeskedett. Száraz Julianna fiait okolta édesapjuk állapotáért. Átvette a birtokok irányítását, s a férje betegségének hírére megszaporodott perek vitelére ügyvédeket fogadott. A fiúk attól sem riadtak vissza, hogy pert indítsanak szüleik ellen. A királynál panaszolták be őket. Azt állították, hogy apjuk betegsége miatt tehetetlen, anyjuk pedig idős korában már nem tudja irányítani a birtokokat. Arra kérték az  uralkodót, távolítsa el szüleiket a birtok éléről. II. József a Hétszemélyes Táblát bízta meg a helyzet tisztázásával. A vizsgálat a fiúk számára kedvezőtlenül alakult, mert megcáfolta állításaikat. 1778-ban meghalt Rudnyánszky József. Ezután fiai, hogy megszerezzék a vagyont, édesanyjukat beszámíthatatlannak nyilvánították, s elvették tőle a birtokok irányítását. Száraz Julianna , ügyvédje segítségével, pert indított a fiúk ellen, melynek során sikerült megvédeni jogait. Az uralkodó visszahelyezte őt birtokai élére.

Utolsó éveiben Julianna úgy védekezett fiai birtokszerzési kísérletei ellen, hogy szinte mindent bérbe adott. A tétényi kastély például Batthyány József esztergomi érsek bérleménye lett. A sok szomorúság, bánat hatására Száraz Julianna a plébániatemplom két mellékoltárának Szent Józsefet és Szent Juliannát ábrázoló falképeit lemeszeltette. Helyettük két festményt ajándékozott a templomnak. Az egyik, mint 1934-ben kiderült, a híres osztrák festő, Maulbertsch alkotása volt, mely Szent József halálát ábrázolta. A lemeszelt falfestmények 1935-ben - Dáni Gézának köszönhetőnek - napvilágra kerültek, s ma a templom 18. századi kincsei. Száraz Julianna budai házában halt meg 1798-ban. A népes, szerteágazó család tagjai a Rudnyánszky nevet az egész országban ismertté tették. Báró Rudnyánszky Gyula, a nagytétényi templom kegyura 1935-ben a Nagytétényi Ujságban méltatta őseit. Többek között azt mondta: "Gyakran visz az utam a községen keresztül. Ilyenkor megállok, a templomba visz az utam. Sokan nyugszanak itt immár az ősök közül. Nagyapám, ükapám itt vannak eltemetve, s itt alusszák örök álmukat az alapító ősök: József báró és felesége, Száraz Julianna, a magyar barokk hőskorának ez az érdekes és értékes nagyasszonya....