Nagytétény, a sakkfalu

A 19. század végén és a 20. század első éveiben Nagytétény arról volt nevezetes, hogy az országban, sőt külföldön is sakkfalunak emlegették, nevezték. E név létrejötte, a sakkfalu kialakulása négy, a községben élt neves, ismert sakkmesterek, köztük világhíeű mesterek nevéhez fűződik. Maróczy Géza, Charousek Rezső, Havasi Arthur és Lehner Vilmos tevbékenységét, versenyeit, sikereit nagy érdeklődéssel és figyelemmel kísérte a lakosság. Ők teremtették meg és lendítették fel a településen a sakkéletet.                                                                  Maróczy Géza 1870-ben született Szegeden. Középiskolásként kezdett sakkozni. 1891-ben a Budapesti Sakkozó Társaság II. osztályú versenyén első helyezést ért el, majd egy év múlva a Társaság I/a. osztályában ismét győzött. 1893-ban a Budapesti Sakkszemle levelezési versenyén a fiatal,  még csak igéretes Charóusek Rezsővel osztozott az első helyen, akinek lendületes ötletei, eredetisége mindenkit lenyűgözött. Charousek Rezső 1873-ben született Csehországban, de szülei még csecsemőkorában Magyarországra költöztek, s 1888-ban a család felvette a magyar állampolgárságot. 1890-ben Kassán kezdett sakkozni. Első országos sikerét a levelezési sakkversenyen érte el, ahol Maróczyval osztozott az elő helyen. A két fiatal közös győzelme barátsággá alakult, s Charousek Maróczyhoz költözött Nagytéténybe, aki erre a "Magyar Sakkvilág" lapban így emlékezett: "1895 őszén már nálam lakott Nagytétényben, s nem egyszer zavart fel legjobb álmomból azzal, hogy sikerült valami új változatot találnia. Bizony sokszor tábla mellett érte a virradat. A nürnbergi verseny előtt páros mérkőzésünk javamra dőlt el alaposabb versenygyakorlatom miatt, sikerült azonban biztosítanom Charousek részvételét az 1896. évi  nürnbergi mesterversenyen...."                                                                                                                                                                Maróczy az 1895-ben Hastingsben (Anglia) a nemzetközi amatőr versenyt veretlenül nyerte meg. Anglia amatőr bajnoka lett, s elnyerte a nemzetközi mester címet. 1896-ban a nürnbergi mestertornán mindketten részt vettek. Maróczy a világbajnok Emanuel Lasker mögött a második lett. Charousek nem jutott az elsők közé, azonban királycsellel legyőzte a világbajmok Laskert, s ezzel a játszmával az egész világban ismertté vált.Maróczy ugyanebben az évben Nürnbergben második lett, mindössze fél ponttal maradt le a világbajnok Lasker mögött. Tagja volt a millenniumi ünnepségek idején tartott 1896-os budapesti nemzetközi sakkverseny rendezőbizottságának. A versenyt a világhírű orosz mester Csigorin és Charousek Rezső holtversenyben nyerte meg.                                                                                                               A nagytétényi sakk-kvartett tagjait gyakran meglátogatták magyar és külföldi sakkmesterek.  A millenniumi verseny után valóságos mesterjárás indult a községbe. Az orosz Csigorin is többször vendégeskedett a magyar mestereknél.  Maróczy és Havasi társaságában ismerte meg a községet Charousek. Lelkes tétényi lett, s addig nem nyugodott meg, amíg oda nem költöztek szülei is. A lakosság is megszerette a csendes fiatalembert, aki haláláig nagyon jó barátságban élt Maróczyval. Erőiket, tudásukat egymás elleni küzdelmekben próbálták ki. Sosem voltak egymásnak riválisai, az volt számukra fontos, hogy hazájukat méltón képviseljék. Eredményeiket, sikereiket látva egyre népszerűbb lett a községben a sakkozás. Sokan lettek rabjai a sakktábla varázsának. A vendéglősök szomorúságára többen már nem inni, hanem sakkozni jártak a kocsmába. Pentz Lipót és Mehrwald Mátyás vendéglősök sürgősen sakk-készleteket szereztek be, mert a helybeliek vasárnap kártya helyett sakkoztak.                                                     1897 őszén Berlinben egy erős, sok résztvevős tornán vett részt Charousek, ahol több híres nemzetközi mestert, köztük Csigorint is legyőzve, első helyezést ért el. 1897/98 fordulóján Nagytétényben rendeztek egy nagy érdeklődéssel kisért versenyt, melyet ő nyert meg Maróczy előtt. 1898 nyarán már lázas betegen vett részt a kölni tornán, s itt második lett Csigorin sakkmesterrel együtt. Ez a verseny sakkpályájának végét is jelentettte. Betegsége egyerte súlyosabbá vált. A "Pesti Hírlap" hasábjain vezetett  rovatát betegsége idején Maróczy látta el, így nem kellett nélkülöznie. Maróczy 1899-ben a londoni mestertornán hatalmas küzdelemben Lasker mögött ismét második lett. Ugyanebben az évben a bécsi nemzetközi sakkversenyen megnyerte az első díjat, s az Osztrák-Magyar-Monarchia bajnoka lett. Charousek betegsége közben végzetessé vált. A nap legnagyobb részét ágyban töltötte. Barátai szerették volna talpra  állítani, azonban csak tehetetlenül szemlélhették a magyar sakkélet kivételes tehetségének küzdelmét a tuberkulózis ellen. A sakkvilág nagy alakja, a sakk Petőfije, ahogy akkoriban nevezték, 1900. április 18-án  ezt a harcot elvesztette. Még csak 26 éves múlt. Temetését április 20-án tartották a község temetőjében. A település nevében Főző László jegyző helyezett koszorút sírjára, s búcsúbeszédében kiemelte, "hogy itt, ahol porai nyugodni fognak, épp úgy voltak barátai és tisztelői, mint ott, ahol diadalokat aratott és nevének dicsőséget szerzett."                Maróczy 1901-ben nem versenyzett, 1902-ben azonban a monte-carlói 22 részt vevős mestertornát megnyerte. A tétényiek nagy érdeklődéssel figyelték a hat hétig tartó verseny kimenetelét. A "Budafok és Vidéke" lap szerint "Nagytétény (ahol a kapások is sakkoznak) és a környék sakkozói valóságos lázban voltak, pártok keletkeztek, fogadások történtek a torna végleges eredményére." Aztán a távíró Havasi Arthurnak meghozta a hírt: "Első lettem! Géza."  A gratulációk özöne indult meg a nagy mester címére. 1903-ban ismét asztalhoz ült Monte-Carlóban, ekkor a második helyen végzett. 1904-ben megnősült és elköltözött Nagytétényből. Nászútját összekötötte egy újabb monte-carlói tornán való részvétellel, melyen első helyezést ért el.                 Charousek Rezső sírja évekig emlékmű nélkül állt. A sakkozók adakozásából 1907-ben készült el egy díszes síremlék, mely urnával fedett dór oszlopot ábrázol. Szeptember 27-én, az ünnepélyes leleplezésen megjelent tisztelői között ott voltak egykori barátai, Maróthy Géza, Havasi Arthur és Lehner Vilmos is.  1926. április 18-án a fiatalon elhunyt sakkzsenire nyugvóhelyén, a nagytétényi temetőben kegyelettel emlékeztek kortársai. Ekkor találkoztak utóljára egymással a tétényi sakk-kvartett még élő tagjai. Lehner Vilmos, a híres őszibaracktermelő 1926-ban, Havasi Arthur 1939-ben halt meg. A nagytétényi temető felszámolása után Charousek hamvait és sírját a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben helyezték el.                          Maróczy Géza az 1920-as és 30-as években ismét a világ élvonalába került. Két sakkolimpián (1927, London és 1936, München) a csapat kapitányaként és első táblás játékosaként olimpiai aranyérmet szerzett a magyar válogatottnak. Az 1930-as olimpián (Hamburg) irányításával az ezöst érmet szerezte meg a magyar csapat. Az 1932-es nemzeti versenyen, melyen az összes erős nemzeti mester elindult, első lett, s feliratkozott a nemzeti bajnokok sorába. Kora egyik legerősebb sakkozójának tartották. 67 hazai és nemzetközi tornán ült asztalhoz, s 13 alkalommal első, 16 alkalommal második helyezést ért el. 81 éves korában, 1951-ben halt meg. Az ő sírja is a Nemzeti Sírkertben található, nem messze egykori barátja sírjától. A tétényi sakkfalu ma már csak emlék. A Nagytétényi Polgári Kör és a kerületi Önkormányzat Charousek Rezső emlékének adózva évente sakkversenyt rendez. A Nagytétényi út 304. számú ház falán pedig emléktábla adja hírül, hogy itt lakott sakktörténetünk egyik kimagasló alakja. Egy márványtábla azonban még hiányzik a falról. Maróczy Gézáé, a baráté, kora egyik legnagyobb sakkozójáé, aki nyolc évet élt a községben, s hírmevet, dicsőséget szerzett Nagytéténynek.